Belső hézag

A belső hézag annak a mértéke, amely szerint egy csapágy két gyűrűje (külső és belső gyűrű) – amely még nincs beszerelve – feszültség nélkül áthelyezhető az egyik véghelyzetből az ellentétes irányú véghelyzetbe radiális (radiális belső hézag) vagy axiális (axiális belső hézag) irányban.

A belső hézag rendkívül fontos a golyóscsapágy zavartalan működése szempontjából, mivel hatással van a csapágy teljesítőképességére az élettartam, a hőfejlődés, a koncentrikusság és a zajok tekintetében.

Üzemi hézag

A belső hézagot meg kell különböztetni az üzemi hézagtól, amely egy már beszerelt, üzemi hőtől meleg csapágyra vonatkozik. Egy ép üzemi hézag végső soron a be nem szerelt csapágy belső hézagától és az üzemeltetési körülmények (hőmérséklet, deformáció, illesztési tényezők) okozta változásoktól függ. A belső hézagnak nagyobbnak kell lennie, mint az üzemi radiális belső hézagnak, mivel azt a szerelés és üzemeltetés során fellépő tényezők csökkentik. Az üzemelő golyóscsapágynak ideálisan lehetőleg kis hézaggal kell rendelkeznie.

Normál belső hézag és utótag

Azok a golyóscsapágyak, amelyek normál belső hézaggal (CN) rendelkeznek, úgy vannak tervezve, hogy normál üzemi körülmények és szokásos tengely- és ház tűrések mellett funkcionális üzemi hézaggal működjenek. Azonban bizonyos szerelési vagy üzemeltetési feltételek mellett szükség lehet a normál belső hézagtól eltérő radiális belső hézagra. Például, ha rendkívül nagy terhelés éri a csapágyat a szerelés és üzemeltetés során, előfordulhat, hogy a belső hézag annyira csökken, hogy a normálnál nagyobb belső hézaggal rendelkező gördülőcsapágyakra van szükség. Az olyan csapágyakat, amelyek belső hézaga eltér a normáltól (CN), az alábbi utótagokkal jelölik: C1, C2, C3, C4 és C5. Az utótagok jelentéséről, üzemi feltételeiről és tipikus alkalmazásairól a következő táblázat nyújt információt: